„Tompa is a director who sets theatricality as a priority, as the assumption of an art that regards realism and the organic with reluctance. He prefers, as Louis Aragon would say, the 'truth of the artifice', 'le mentir vrai' - the sense of 'stage forgery' as a roadmap to thought and consciousness. The photographs show it, the kinship to Ionesco and Beckett is unmistakable: the stage becomes a ludic, ironic, anti-iconic place. A unique polychromatic world of wigs and colored garments, patched coats, worn-out shoes and suffocating waste. All is convention, theatrical strategy to come across, to convey existential anxiety. He cultivates the seduction of the game without concealing the fear of the void - the void of feelings, of words, of acts... but at the same time, a void enabling humor as a way of redemption." - George Banu

    „Tompa olyan rendezo, aki a teatralitást elsodleges tényként jelenti be, olyan muvészetet hirdet, mely óvatosan .gyeli a realizmust és az organikusat. Mint Louis Aragon mondta, „le mentir vrai", „a megmódolt igazságát" részesíti elonyben - a „színpadi hamisításnak" a tudatát mint a gondolat és a lelkiismeret felé vezeto utat. A fényké-pek tanúskodnak róla, mennyire szembeszöko a Ionescóval és Beckettel való rokonság: a színpad játékos, ironikus, anti-ikonikus tér. Különálló, polikróm világ, parókák és színes jelmezek, foltos ruhák, félretaposott cipok és fojtogató hulladékok világa. Itt minden konvenció, a felemelkedést szolgáló, az egzisztenciális nyugtalanságot kommunikáló színházi stratégia. Ennek az intellektuális rendezonek elsodleges területe marad az abszurd színház. A játék csábítását uzi, közben azonban nem takarja el (sot, ellenkezoleg) az urtol való félelmét. Az érzelmek, a szavak, a cselekedetek üressége... ugyanakkor azonban olyan ur ez, mely kedvez a humornak, mint mento megoldásnak." - George Banu