1997-ben reszt vettem egy palyazati kiirason, melynek felhivo szovege igy szolt: Trianon hajszal- es mellekgyokerei, melyben I. vilaghaborus csaladi torteneteket vartak az ifju palyazoktol. Vallalkoztam, hogy benevezek, hiszen tudtam, hogy csaladom evtizeden at orzott egy tobb szaz levelet szamlalo gyujtemenyt az elso vilaghaborubol. Az 1915 es 1918 kozott irt levelek sokasaga mogott egy csalad, egy rokoni, barati, szomszedi kor, mondhatni egy falu haboru alatt megelt tortenete aludta almat.

 

Akkor raktam eloszor idorendi sorrendbe, olvastam at eloszor e leveleket, melyeken keresztul a csaladtagok, baratok, rokonok sorsan at idezodik fel e megprobalo kor. A 470 level bemutatja, hogy elodeink: egykori katonaink - ifju legenyek es idosodo edesapak -, az itthon maradt edesanyak, testverek, rokonok, Vargyas akkori falukozossege hogyan is elte at e nehez idot. Ezt egyertelmuen tukrozik a levelek, a huseget, a szeretetet a csalad, a szulofold, az otthon irant. A vegtelen hittel es szeretettel megirt sok szaz level igazi erzelmeken, valos felelmeken, hullamzo remenyeken keresztul hozza kozel hozzank ezt a tortenelmi kort, es erosit meg minket abban, hogy a nehez idoben is az Istenbe vetett hit, a csalad es a falukozosseg megtarto szeretete jelentett biztos fogodzot, melyekbe kapaszkodva el lehetett viselni a haboru borzalmait. Az ifju katona, e leveleskonyv egyik hose, Ferenc irta egyik leveleben: "Hogy vissza terjek orizzek halovany emlekemet". Halas vagyok Pozsony Ferenc professzor urnak, akinek a segitsegevel most e levelek olvashatokka valnak az erdeklodok szamara, es orizni tudjuk a halovany emlekeket.

 

A Pozsony Ferenc es jomagam szerkeszteseben megjelent konyv ket eloszot tartalmaz. Az elsoben osszefoglalom az I. vilaghaboruban szuletett 470 level tartalmat. Kovetkezik edesapam, Ilkei Ferenc irasa, aki szinten egy nagyon erdekes csaladi tortenetet elevenit fel, a II. vilaghaboruban, 1940-ben eltunt Ilkei Peter nagybatyjarol, akirol 25 ev utan derult ki, hogy eletben van, es 1965-ben hazalatogatott Vargyasra. Ezt a talalkozast orokiti meg edesapam irasaban. Kovetkezik a 470 level, valamint Ilkei Peter Szovjetuniobol hazakuldott levelei. Vegul Pozsony Ferenc professzor ur zaro tanulmanyat olvashatjuk Az I. vilaghaboru neprajzi kutatasa es muzeumi reprezentacioja cimmel. Zaraskent nehany fenykep a levelekrol, az I. vilaghaborus bakarol, csaladtagokrol. A konyv a Tortoma Konyvkiado gondozasaban jelent meg, es halasan koszonom mindazoknak, akik a munkafolyamatban vagy a kiadasi koltsegekben reszt vallaltak.

 

Apai dedszuleim, Ilkei Ferenc (1867-1933) es neje, Ilkei (szuletett Soos) Rebeka (1876-1933), mindketten unitarius vallasu, foldmuves csaladban nottek fel. 1896. januar 23-an kotottek hazassagot, hat gyermekuk szuletett: Ferenc, Rebeka, Elek, Sandor, Denes (az en nagyapam) es Peter. Legidosebb gyermekuk, Ferenc 1896. junius 29-en szuletett. A vilaghaboru kitorese az o eletet befolyasolta leginkabb, hiszen 1915-ben a 19 eves fiut besoroztak. 1915. augusztusatol 1918. februarjaig a keleti fronton harcol Galiciaban, majd 1918. marciusatol a del-nyugati olasz fronton kuzd egeszen halalaig. Hihetetlen intenzitassal irja haza leveleit, ahogyan edesanyja irta egyik leveleben ferjenek: "Ferenctol minden nap kapunk lapot", sot, gyakran elofordul, hogy egy lap helyett ketto is sikeredik, es szinte koveteli azokra a valaszt, melyek erkeznek is, kisebb-nagyobb kimaradasok utan, ugy, ahogy a megannyi nehez korulmeny megengedi azok megszuleteset es megerkezeset.

 

Es most e konyv altal e vilag ajtajat nyitjuk meg szeretettel minden erdeklodo elott, es aki benez, talan be is lep rajta, megismerkedhet egy szereto, szekely nagycsaladdal, a haboru utjain egymast koveto, nyilvantarto falukozosseggel, belepillanthat a szorgos-dolgos, munkas mindennapjaiba, elutazhat a kulonbozo haborus frontokra, atelheti az egymastol valo elszakittatas fajdalmat, a folyton hazagondolo fiu vagyakozasat, ki vallja: "almomba az igaz minden ejjel magok kozt vagyok", es megismerheti azt a but, amit az edesanya, a feleseg ki kellett birjon, amikor 19 eves fia utan ferjet is elvittek a haboruba. - Makkai-Ilkei Ildiko