Aligha vallalkozhat arra barki is, hogy hianytalanul szamba vegye az 1848-49-es magyar forradalom es szabadsagharc csodalatos es hosies esemenyeit, a hadra kelt nep helytallasat, szinte hihetetlen batorsagrol tanuskodo tetteit. A haborus ido, a haza es a tarsadalmi haladasba vetett hit a mindennapok embereibol olyan hosoket varazsolt, akik sokszor a jozan esz megfontolasait felreteve makacsul hittek a sikerben, a gyozelemben. Olyanokat, akik ha kellett az eletuket is felaldoztak a szent ugyert eppugy, mint harcostarsaikert. A cimben jelzett kishaboru nem minositi a haromszekiek 1848 decemberi harcat, hanem arra utal, hogy az Olt videken ekkor olyan harci cselekmenyek zajlottak, amelyet az akkori katonai szaknyelv e kifejezessel illetett. A hasonlo hadviselest ma aszimmetrikus haborunak nevezik, amely szinte mar fel is valtotta a hagyomanyos haborut. Katonak helyett vagy mellett ugyanis mar egyre hatekonyabban felfegyverzett lakossag harcol regularis hadero ellen, mikent annak idejen a szekelyek. A hadmuveszetben az egyes kategoriakat azonban nehez elkuloniteni, sokszor igen nagy atfedesek jellemzoek. Kulonosen forradalmi idokben meg azt is nehez meghatarozni, hogy ki a katona, ki a felkelo vagy nemzetor. A kovetkezokben tehat megprobaljuk besorolni a haromszekiek onvedelmi harcat az akkori hadmuveszeti kategoriak egyikebe, ezzel is ravilagitva arra, hogy a harc sikere nem csak a vak szerencsenek, vagy eppen a szekelyek vakmerosegenek koszonheto, hanem egyuttal tudatos szervezo es vezeto munkanak is. Ezzel alighanem tartozunk a szekely had minden rendu, rangu parancsnokanak es a harc minden resztvevojenek.