"Valahogy meg kell szabadulnom attol az erzestol, hogy a mult nyomaskent nehezedik ram. Folyamatos visszatekintesek es kerdesfeltevesek nelkul akarok tovabb haladni" - gondoltam. Aztan a valosagot osszekotottem a fantazia vilagaval es mikozben a gondolataim szarnyaltak ujabb es ujabb kalandokon at, a lelkem is egyre inkabb megnyugodott.

Szilvi, a fiatal ujsagirono nem dicsekedhetett valami fenyes gyerekkorral es a parkapcsolatban sem valtak valora az almai. Egy nagy csalodast kovetoen tudatosan dontott amellett, hogy az eletet a munkajara teszi fol es nem foglalkozik tobbe a multtal. Mikozben emberek szazainak elettortenetet hallgatta vegig, o maga szinte elzarkozva elt a vilagtol, s a munkajara koncentralva csupan Tutyuka, a kiskutyaja kapott helyet a sziveben. Mignem egy nap egy cede lemezt talalt a postaladajaban. A lemez egy titokzatos, rozsaszinu tokban erkezett, a kovetkezo felirattal: Az ugy lezarva. Egy Szilvi szamara idegen ember osztotta meg vele kulonos torteneteit, s mialatt olvasta oket, ugy erezte, hogy erosnek velt szemelyisege egyre inkabb meginog. Felismerni es beismerni, hogy tulajdonkeppen egesz eleteben menekult, nem kis feladatnak bizonyult szamara. De vajon ki lehet az, akinek sikerult lezarni a sajat ugyet? Es vajon neki sikerul-e?